Patkó Bandi

Patkó Bandi legendabeli betyár, akinek alakjához dalok és mondák kapcsolódtak a 19. század végén és a 20. század elején. Hagyománya főképp a Dél-Dunántúlon élő.

Somogy megyében „saját” betyárjuknak tartják. Darány és Csokonyavisonta közt egy hatalmas kocsányos tölgy (Quercus robur) „Patkó Bandi fája” néven ismert. A Balaton-parti Zamárdiban nyaranta róla elnevezett „Hétpróbás betyárverseny és pásztorétkek főzőversenye” rendezvényt tartanak. A Baranya megyei Hosszúhetény hagyománya szerint Patkó Bandi a községbeli Máltető dűlőről figyelte a pandúrokat. 1904-ben Rákosi Viktor Az én falum című munkájában elbeszéli egy csárdában töltött éjszakáját. A csárdás gazda egy fapadot jelölt ki alvóhelyül a számára, melyen harminc évvel korábban Patkó Bandi sokat hált. „Betyárnak jó lehet - felelém - de nincsen egy becsületes ember számára való fekvõhelye? - Oda magam fekszem, - mondá a szives házigazda.”